Zildjian cég 400 éves

AZ ÉLVONALBAN

A sokszínű művészközösségek útmutatásával azon dolgozunk hogy, létrehozzuk azokat a hangzásokat, amelyek megfelelnek a kor igényeinek, és megalapozzák a jövő trendjeit.

A szultán rettegett janicsár katona-zenekarától kezdve a klasszikus Mozart darabokon át a jazz, swing, rock, pop, punk, hip-hop és az EDM műfajokig meghallgattuk a dobosok, az ütőhangszeresek vágyait és igyekeztünk létrehozni a fejükben elképzelt és "hallott"  hangokat.

Szó szerint mi találtuk ki a cintányér szótárat! A Ride, Crash, Effect kifejezéseket III.Avedis Zildjian azért alkotta, hogy segítsen a művészeknek megfogalmazni, leírni, mit is keresnek valójában.

Szoros, sokszor baráti kapcsolatunk a világ vezető előadó művészeivel garantálja, hogy jelen legyünk az új zenei irányzatok élvonalában a stúdió felvételek, az élőzene terén, és talán sok dobos saját zenei forradalmában is.

"AZ ÖRDÖGÖT IS MEGTÁNCOLTATJA..”
Ezt szokták mondani a legendás kísérő cintányérokról. Cégünknél csak a "legendás” cintányérok jutnak át a minőségi rostán. A gyártás szigorú kontroll alatt történik, ezért legalább 15 ember vesz részt minden Zildjian ötvözetből készült cintányér elkészítésében.
Azok a  szériák, amelyek „vintage” hangzásokat reprodukálnak, beleértve a Kerope és K Constantinople cintányérokat, aprólékos kézi munkával készülnek, 50–60 darabos kis tételekben, 14 lépésből álló eljárással.
A közel 100 éves gyártási tapasztalat alapján a szakértői csapat minden cintányért ellenőriz a konzisztens minőség érdekében, de ugyanakkor elég egyedi legyen ahhoz, hogy megfeleljen a dobosok egyéni ízlésének.
Miután a cintányér átesik ezen a „teszten”, csakis akkor tekinthető „Zildjian-nak”. Csak ezután nyomtatjuk rá a logót… vagy ahogy mondani szoktuk: „egy Zildjian csókot kap”.

I. Avedis, egy Konstantinápolyban élő örmény alkimista felfedez egy titkos eljárást különböző anyagok ötvözésével. Ezt az ötvözetet alkalmazza a cintányérok készítésénél, melynek eredeménye egy addig nem hallott, rendkívüli tiszta hangú és tartós cintányér lett. A szultán híres/hírhedt janicsár bandái hamarosan használni kezdik Avedis cintányérjait a mindennapi imádságok, vallási ünnepek, királyi esküvők alkalmával és az oszmán hadsereg háborúiban.

II. Osmán szultán 80 aranyat ad Avedisnek, és megkapja a „Zildjian” családnevet, ami örményül „cintányér-kalapáló-fia”-t jelenti (a Zil törökül „cintányér”, a dj „készítő”, az ian pedig az örmény utótag, jelentése „fia”.).

1623-ban Avedis megkapja a szultán áldását, amely lehetővé teszi számára, hogy elhagyja a palotát és saját cintányéröntödét alapítson Konstantinápoly, a mai Isztambul külvárosában, Samatya-ban.

Avedis átadja a titkos eljárás receptjét legidősebb fiának, Ahkamnak, aki 1651-ben átveszi Avedistől az öntöde irányítását.

A klasszikus zeneszerzők felfedezik a cintányérokat és elkezdik beépíteni műveikbe. Az első ismert példa Strungk német zeneszerző "Eszter" című operája.

A 18. században a cintányérok egyre népszerűbbé váltak az európai katonazenekarokban. 1782-ben Mozart cintányérokat használt a népszerű janicsár zene ábrázolására az Il Seraglio, Szöktetés a szerájból című operájában. Tizenkét évvel később Haydn cintányérokat alkalmazott a „Katonai szimfóniájában”.(Symphony No 100)

A tizenkilencedik század közepén és végén Berlioz és Wagner rengeteg cintányért kezdett el alkalmazni kompozícióiban, és azt kérték, hogy csak Zildjian cintányérokat használjanak az előadáshoz. A cintányérok fontos és állandó helyet kezdtek elfoglalni a szimfonikus zenekarokban.

II. Avedis 1865-ös halála után az üzlet Avedis öccsére, Keropére száll át, mivel Avedis fiai (II.Haroutune és Aram) még túl fiatalok. Kerope évente 1300 pár cintányért szállít Európa-szerte. Továbbiakban is kiállításokon jelenik meg a Zildjian cintányérokkal. Rangos kitüntetéseket nyer Párizsban (1867), Bécsben (1873), Bostonban (1883), Bolognában (1888) és Chicagóban is(1893).

Egy sor katasztrofális tűzeset után a Zildjian család nem tudja fizetni felhalmozódott adósságait. A család vonzó ajánlatokat kap, hogy Párizsba helyezzék át az üzletet, de nem akarják elhagyni hazájukat. Abdul-aziz szultán közbenjár, és elrendeli, hogy „mindent tegyenek meg a Zildjian család megsegítésére, hiszen cintányérjaik minősége az egész világon páratlan”

1909-ben, halálának évében Kerope visszaadja a titkos eljárás receptjét Avedis családjának. Avedis idősebb fia, II.Haroutune lemond az öröklés jogáról, politikai és jogi pályára lép. A titok ezután Haroutune öccséhez, Aramhoz (II. Avedis második fiához) vándorol.

Aram csak nehezen tudja folytatni a cintányérok gyártását Konstantinápolyban, a politikai felfordulás idején. Miután csatlakozott az Örmény Nemzeti Mozgalomhoz, kénytelen Bukarestbe menekülni, ahol megnyitja a második Zildjian gyárat. Később Aram visszatér szülőhazájába, ahonnan cintányérokat exportál szerte a világon, különösen Amerikába, amely akkoriban a világ legnagyobb hangszerpiaca.

1927-ben Aram levelet ír unokaöccsének, III. Avedis-nak, aki addigra már Amerikában él, és arra kéri, hogy vigye tovább a családi vállalkozást.

III. Avedis az egyetlen férfi a közvetlen utódlási vonalon, aki már amerikai állampolgár és akinek sikeres édességgyára van az Egyesült Államokban.

Avedis kijelenti Aramnak, hogy nem tér vissza Törökországba, hanem Amerikába szeretné áthelyezni a családi vállalkozást.

Aram beleegyezik és segít Avedisnek létrehozni az első Zildjian cintányéröntödét Amerikában. A céget a Massachusetts-i Quincy-ben 1929-ben jegyezték be, éppen a jazz korszak kezdetekor.

Avedis életre szóló barátja lesz Gene Krupa, aki segít neki, hogy  a menetcintányérokat a modern kor dobkészletének részévé tegyék, többek között azzal, hogy Avedisnek vékonyabb cintányérok készítését javasolja.

Avedis átadja a titkokat 14 éves fiának, Armandnak, aki fiatal kora ellenére hamarosan belekóstol az üzleti élet minden aspektusába.

Avedis felkarolja a jazzmozgalom tehetséges, vezető afro-amerikai zenészeit.

A gyermekkorában Törökországban élő örmény Avedis-t sok bántás érte származása miatt, ezért megfogadja, hogy a Zildjian cégnél nem lesz helye semmilyen diszkriminációnak.

Szorosan együttműködik olyan művészekkel, mint Chick Webb és Papa Jo Jones (aki segít Avedis-nek a lábcintányér létrehozásában is). Ebben az innovációs időszakban születnek a „Paper Thin Crash”, „Ride”, „Splash”, „HiHat” és „Sizzle” cintányérok, melyeket Avedis fejlesztett ki és nevezett el.

Miután az Egyesült Államok belép a második világháborúba, katonai okokból a réz és az ón elosztását a Háborús Termelési Tanács határozta meg.

Avedis azonban elegendő keretet kap az amerikai és brit katonai megrendelések teljesítéséhez. Ez lehetővé teszi a túlélést és az üzlet folytatását a nehéz háborús években, még akkor is, ha a Zildjian magasan képzett fémkovácsaiból álló csapat mindössze három főre csökkent.

1950-re a Zildjian cég 15 dolgozót foglalkoztat, és évi 70 000 cintányérra növeli a termelését. A háború utáni gazdaság és a „modern jazz” növekvő népszerűsége tovább növeli az eladásokat.

Armand kézzel válogatja ki a cintányérokat a top dobosok számára. Növekvő tudása és a cintányérkészítés egyre finomabb részletei lehetővé teszik, hogy a dobosok által kívánt hangokat alkossa meg, maximálisan megfelelve az egyéni és más zenei követelményeknek.

Apja példáját követve Armand Zildjian, akit az "Artist Relations" ("művész-kapcsolatok") atyjaként is ismernek, szoros és személyes kapcsolatokat alakít ki a kor legjobb dobosaival és ütőhangszereseivel, mint például Gene Krupa, Buddy Rich, Max Roach, Shelly Manne, Elvin Jones és Tony Williams.

A Zildjian bemutatja a Louie Bellson által ihlettett  "New Beat" lábcintányért, amelynél egy könnyebb felső cintányér, és egy nehezebb alsó rész párosul a pregnánsabb "chick" hangzás érdekében. A „New Beat” egyik napról a másikra minden dobos alapvető felszerelésévé válik.

A Beatles szerepel az Ed Sullivan show-ban, ahol Ringo Starr Zildjian cintányérokat használ. Ennek hatására a kereslet robbanásszerűen megnő. A cég az évet 90 000 megrendeléssel zárja.

A Zildjian a 350. évforduló megünneplésére megnyitja új, korszerű gyártóüzemét Norwell városában, Massachusetts államban (a létesítményt azóta kétszer is bővítették 1981-ben, majd 1998-ban).

A hagyományokkal szakítva Avedis leányunokáját, Craigie Zildjiant kéri meg, hogy csatlakozzon a családi vállalkozáshoz. A következő három évben a Zildjian család három generációja dolgozik egymás mellett a cégben.

III. Avedis halála után Armand lesz az igazgatóság elnöke.

Az 1980-as évek elején Armand újra befekteti nyereségét a gyártás olyan forradalmi fejlesztéseinek finanszírozására, mint a forgótűzhelyes kemence, a kettős hengerelő és a számítógéppel vezérelt véletlenszerű kalapálás. Armandnak most már rendelkezésére áll minden szükséges eszköz arra, hogy újabbnál újabb hangokat kísérletezzen ki.

A neves „K” dobosokkal, Elvin Jonesszal és Tony Williamsszel együttműködve Zildjian újraindítja a legendás, kézzel készített „K” szériát. A széria nevét Kerope Zildjian után kapta.

Armand fia, Rab Zildjian új irodát nyit Los Angelesben, Kaliforniában, és úttörő szerepet tölt be az első „Zildjian Nap” – egy olyan egész napos dob workshop megszervezésében mely gyorsan zeneipari mintává válik.

Zildjian bemutatja a K/Z lábcintányér kombinációt is, az első olyan lábcint, amely az egyik széria felső cintányérjának és egy másik széria alsó cintányérjának párosításával jött létre.

A Zildjian létrehozza saját, önálló dobverőgyártó üzemét Alabamában, a „Hickory ország” szívében. A Zildjian dobverők hamarosan a világ első számú dobosainak kezében tünnek fel, mint például Louie Bellson, Tony Williams, Vinnie Colaiuta (Sting), Dennis Chambers (Santana) és Joey Kramer (Aerosmith).

Vinnie Colaiuta (Sting) együttműködésével a Zildjian megalkotja az „A Custom” szériát. Az „A Custom” egy átttörő újdonság a modern cintányérgyártásban és hamarosan a Zildjian egyik legnépszerűbb sorozatává válik.

1995-ben a Zildjian cég egy speciális termet tervezett és épített, hogy segítsen a szimfonikus zenekarok ütőhangszereseinek a cintányér kiválasztásban. Az egyedülálló terem korai látogatói közé tartoztak a Bostoni Szimfonikusok, a London Symphony Orchestra és a Royal Concertgebouw is.

A Zildjian az első ütőhangszeres vállalat a világon, amely megszerezte a tekintélyes ISO 9001 minőségi tanúsítványt. Az ISO 9001 egy világszerte elismert szigorú minőségbiztosítási rendszer.

Armand Zildjian lányát, Craigie-t nevezi ki vezérigazgatónak. Ő lesz az első nő, aki betölti ezt a pozíciót. Kisebbik lánya, Debbie a vállalat alelnöke lesz, és szintén megismeri a gyártás titkos folyamatát.

A K Constantinople cintányér Armand utolsó projektje. Egy szimfonikus zenekari ütős széria kifejlesztése során ismeri fel, hogy ezek a cintányérok kiváló kísérő cintányérokként is alkalmazhatóak a dobszereléseken.

A mindenki által szeretett örökké vidám elnök, Armand Zildjian december 26-án, 81 éves korában otthonában, az arizonai Scottsdale-ben hajtja örök álomra fejét.

Cady és Emily (Debbie lányai), valamint Samantha (Craigie lánya) mint a Zildjianok 15. generációja viszi tovább a hagyományt az Egyesült Államok legrégebbi családi vállalkozásaként.

Az Akira Jimbo-val közösen tervezett K Custom Hybrid szériánál két különböző esztergálási módot alkalmaznak. Ennek köszönhetően különböző hangkarakterek kombinálódnak egy tányér felületén, attól függően hol ütik meg a cintányért. A sokoldalúságáért dicsért K Custom Hybrid sorozat a megjelenés évében több díjat is megnyert.

Az Avedis Zildjian Company, a világ vezető cintányérgyártója és a Vic Firth Company, a dobverők piacvezetője, 2010. december 20-án egyesíti erőit, összehozva a zeneipar két legelismertebb tradícionális márkáját.

A Zildjian a klasszikus Mike Balter Mallets tulajdonosává válik. Új gyártóüzemet hoznak létre a maine-i Newportban, hogy helyet biztosítsanak a cég növekvő dobverő- és ütőgyártással kapcsolatos üzletágának.

A Zildjian cég idén 400. évfordulóját ünnepli, szeme előtt tartva örökségét, hogy olyan hangszereket, hangzásokat, hangokat hozzon létre, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy a zenével fejezzék ki Önmagukat.